Némi technikai szünet után visszatértem, és folytatom tovább rendületlenül a versek fordítását, százig meg sem állok. A soron következő, 16-os verset Ariwara no Yukihira jegyzi, akit 855-ben Inaba helytartójává neveztek ki, és akinek a tesójával a következő versnél találkozni fogunk. A vers állítólag akkor keletkezett, amikor elindult Inabába, s maga mögött hagyta (az egyik) feleségét. Boldogságunkra szép mennyiségű kakekotobával fejezi ki magát, mégpedig:
Inaba: A tartomény, és azon belül egy hegy neve is, mely híres a fenyőiről, valamint az "inu" (elmenni) ige és a "ba" (ha) partikula házasságának is ez az alak az eredménye.
Matsu: Jelent egyszer fenyőt (松), igeként pedig várni-t (待つ), és ha ehhez még hozzávesszük, hogy a fenyőknek szokása eléggé szilárdan állni a földbe gyökerezve, és némi látszólagos állandóságot mímelni állandótlan világunkban, még jobban erősödik a férjér váró hű asszony képe.
Az "Inaba" ezen kívül utamakura (dalpárna) is egyben, az első két sor pedig úgy ahogy van, egy szép nagy jokotoba. (Lassan már érik egy poszt, ami megmagyarázza ezeket végre rendesen, türelem, egyszer el fog jönni az is.)
Látjuk tehát, ahogy Ariwara no Yukihira elindul kiküldetésére, búcsúzik feleségétől, de biztosítja, hogy ha nem paráználkodik jobbra-balra, hanem megvárja őt, azon nyomban visszatér. Persze azon nyomban úgy se fog, mert előbb le kell szolgálnia a reá kiszabott 4-5 évet, de attól még jól hangzik ez az ígéret.
A Budapest-verzióról
Őszintén szólva, némileg elvesztettem a bizalmamat a Budapest-verziókkal kapcsolatban, Vash ugyanis nem átallotta azt álmodni, hogy valaki úgy gondolta, szégyent hozok a versekre ezekkel a verziókkal, ezért feljelentett a rendőrségen. Ám amikor hős szakirányvezetőnknek megemlítettem a dolgot, biztosított támogatásáról egy esetleges bírói tárgyalás esetén is, így bátran vágtam bele eme vers Mai Modern Magyar verziójának megírásába. Azaz csak vágtam volna, de nem jött az ihlet, de szerencsére blogolvasó-iskolástárs Gábor kispajtásunk megmentett. Így az ő ajánlatára a feleségéért a munkát is otthagyó papucsférj került a Budapest-verzió középpontjába. Dolgozni el kell menni, nincs mese. Ám az asszony csak egyet füttyent, s nemcsak hazaindul, de még be is vásárol. Papucs.
Források:
http://bungaku.freeblog.hu/archives/2012/06/28/Hjakunin_Issu_-_Szaz_kolto_szaz_verse_16_Arivara_no_Jukihira/
https://100poets.wordpress.com/2011/05/10/a-short-parting-poem-number-16/
http://en.wikipedia.org/wiki/Ariwara_no_Yukihira
