Az ötödik verset Sarumaru no Tafunak (más néven Sarumaru Dayū) köszönhetjük, ami elég érdekes annak fényében, hogy könnyen előfordulhat, nem is létezett eme személy. Egyesek úgy tartják, hogy nem más alkotott ez alatt a név alatt, mint Yamashiro no Ōe, e legendás, buddhizmus iránt elkötelezett Shōtoku taishi fia. A taifu vagy dayū (大夫) többek között "nagy mester"-t jelent, a saru (猿) pedig majmot (állítólag majomarca volt).
A vers, ahogy látszik is, az ősz szomorúságáról szól. A költő (akárki is volt az) hallja, ahogy az őz szomorú hangon (Vash és az internet egyéb sötét zugai szerint UGATÁS az a dolog, amit az őz produkál....valaki cáfolja meg....nem akarom elhinni) párját hívja, s ettől belenyilall a szomorúság érzése, hiszen az ősz már a tél közeledtét is jelzi. Az viszont nem teljesen világos több forrás szerint sem, hogy a leveleket a költő vagy az őz tapossa.
És most egy kérdéssel fordulnék a kedves olvasókhoz: őzről beszélünk vagy szarvasról? Mert eddig a "shika" bennem csak mint őz élt, aztán a szótárakat böngészve és más fordításokat olvasgatva elbizonytalanodtam. Plusz elvileg a hímszarvas hívja bőgéssel a nőstényt, bár lehet az őzikék is így működnek, ezt nem tudom. A végső döntésem az őz lett (mint látjátok), mivel beírtam a "shika" szót okos kis szótárgépembe, és amit először kiadott, az egy őzike képe volt. De bizonytalan vagyok, kérem, aki kellő japán és biológiai ismerettel rendelkezik, az kommentben homályosítson fel minket.
Végezetül a Budapest verzióról
A költő Budapest utcáit járja. Az aluljárókban meg-megzörren az újságpapír, ahogy a ráncos arcú koldus fordul egyet alattuk a közeledő léptek hangjára. Kérlelően szólítja meg költőnket, hogy ugyan egy pár forinttal segítse már ki. A koldus hangját meghallván elmereng azon, hogy lám, már itt az ősz, s hamarosan jön a tél is, ez a szegény, magányos koldus pedig idekint ázik-fázik.
Források:
http://en.wikipedia.org/wiki/Yamashiro_no_%C5%8Ce
http://bungaku.freeblog.hu/categories/Hjakunin_issu_-_Szaz_kolto_szaz_verse/
https://100poets.wordpress.com/2012/09/05/a-deers-cry-in-autumn-poem-number-5/
