Nyugi, a Vash név a poszt fölött félrevezető, nem én készítettem sem a posztot, sem a kaját! Fogadjátok sok szeretettel Orsi Bedolgozó és Blogolvasó Kispajtás első (de nem utolsó) posztját a Hereföldön! Továbbá, ha neked is lenne valami jó írásod, vagy ingerenciád írni, lendülj akcióba és írd meg ötleteidet, juttasd el cikkeidet a vash0924 kukac gmail.com-ra.

A furikake egy egyszerű és csodás találmány Japánból. (Persze előbb utóbb ki fog derülni erről is, hogy kínai. Minden kínai.) Nagyjából a következőkből áll: aprított nori (alga), szezámmag, halpehely, miegyéb. Amit én vettem, az tojásos ízesítésű volt, de van sakés, wasabis, és a japánokat ismerve a tinilánybugyis sem kizárt. Lehet szórni mindenre, de tényleg. Mindenre. Pirított tésztára, pizzára, vizslára, de leginkább rizsre szokták.

Hozzávalók: rizs, só, furikake, szójaszósz

Első, és egyben legnehezebb lépés: főzzünk rizst. A fajtája teljesen mindegy, én legjobban jázminrizzsel szeretem. Egy bögrényi rizs (2dl) kb. 2 embernek elég. A rizst alaposan átmossuk (6-7-szer), majd rizsfőző hiányában előkaparjuk a lehető legjobb teflonos edényünket, és abba tesszük.
Egy bögre rizshez két bögre vizet öntünk, szórunk bele egy kis sót (ha a végén öntünk hozzá szójaszószt, akkor a só ki is hagyható), lefedjük, és fedő alatt kis lángon 30 percig főzzük, majd elzárjuk a gázt, és további 10 percig hagyjuk magányosan
rizsünket, hogy még szebben megpuhuljon és összeálljon. A rizsből kiteszünk egy tányérba, szórunk rá ízlés szerint furikakét, meglocsoljuk egy kis szójaszósszal, és kész is.

.

Ha valaki nem tud rizst főzni, de van olyan szerencsés, hogy még szülőkkel él, az kérje meg anyucit.
Aki már elköltözött, annak szerencsésebb esetben rendelkezésére áll egy nála hozzáértőbb lakótárs vagy barátnő.
Ha ez sincs: tanulj meg rizst főzni.