Az előző részben érintettem futólag, hogy a pusztulat lecsapott rám egy kellemes megfázás formájában. Volt köhögés, orrfolyás, láz, bedagadt fájó torok, egyszóval minden, ami szükséges lehet ahhoz, hogy Golden Week-et az ágyban haldokolva töltsem ahelyett, hogy a barátaimmal nyakamba venném a várost. Amikor az állapotom már olyan gyalázatossá vált, hogy tudtam: bármit is mondanak a japán hangok körülöttem, ez nem allergia, ez bizony megfázás, maszkot öltöttem, s elslattyogtam a közelben lévő orvosi rendelőbe. 

De mire is van szükségünk, ha orvosi rendelőbe akarunk slattyogni anélkül, hogy a gatyánk is rámenne? Aki 3 hónapnál több időt tölt el Japánban, az köteles beszállni az internetbe  egészségbiztosításba. Havi 1-2 ezer jent kell kicsengetnünk, ezért cserébe viszont csak a 70%-át kell kifizetni az orvosi ellátásnak.

Ha megérkezünk a rendelőbe, adjuk át a recepciós néninek az egészségbiztosítás kártyát, és két köhögőroham között mondjuk el, hogy most vagyunk itt először. Ekkor a néni lecsap a kártyánkra, mint kánya a nikumanra, és elkészíti a kartonunkat. A művelet közben igyekezzünk nem belefulladni saját taknyunkba. Vegyük el illedelmesen a sorszámot, és agonizáljunk a prüszkölő gyerekek és felnőttek között csöndben, ameddig szólít minket a doktorbácsi. Amint elhelyezkedtünk előtte a széken, hörögjük el panaszunkat, és hagyjuk, hogy megvizsgáljon és megmérje a lázunkat. Miután felállította a diagnózist (ez biza torokgyulladás), hallgassuk meg , milyen gyógyszereket fogunk kapni, majd avászkodjunk vissza a maszkunk mögött szipogva a váróterembe. Itt a recepciós néni ismét szólítani fog: leperkálunk neki két ropogós ezer jenes bankót, és megkapjuk cserébe a megváltó csomagot: 5 csodás gyógyszert.

Hogyan is néz ki ez a gyógyszercsomag? Minden gyógyszer kis zacskóba van téve, melyen szerepel, hogy hányat kell belőle bevenni napi hányszor, illetve hogy ezt étkezés előtt, alatt vagy közben kell-e megtenni. Jár még egy lista is a  gyógyszerekről, némi betegtájékoztatóval. Mindenből csak annyit kapunk, amennyire szükség van, se többet, se kevesebbet: szépen kiporciózva megkaptam mindenből 5 napi adagot. Innen már csak a gyógyulás van hátra, ami nem is várat magára. Újra egészséges vagyok, hallom ismét a madarak csiripelését, vak komondorok csaholását, így a következő részben el tudom nektek mesélni, milyen volt az Aoi Matsuri.