"Egy őrült hangvételű, kellemes blog"

Hereföld blog

Gondolathúsok Japánból, 2. évad: Kutatói ösztöndíj, 3. rész - Kis ételkalauz

2015. április 18. - Hosokawagracia


- - - A posztot sok szeretettel küldöm Sáhó Péternek, születésnapja alkalmából.- - -

A mai napon összebarátkoztam egy török lánnyal, aki ugyanazon az emeleten lakik, mint én. Éppen vittem kifelé a szemetemet, amikor a lakásom melletti pénzbedobós mosógépek felől egy szomorú szempár rám nézett, és azt mondta: segííííts. Mármint ezt a szomorú szempár alatt elhelyezkedő szája mondta, nyilván, bár joggal gondolhatja a kedves olvasó, hogy Japánban bármi megtörténhet. Egy szó mint száz, segítettem a leányzónak megoldani a mosógép rejtélyt, ugyanis elmondása szerint annyira nem tud japánul, így némileg zavarba jött a masinától. Ekkor megint eszembe jutott valami, ami már eddig is oly sokszor az elmúlt nagyjából két hétben, mióta megérkeztem: Úgy jöttem ide, hogy tudok japánul folyékonyan beszélni, nagyjából annyira, hogy még egy borzasztóan, már-már az érthetetlenségig udvariassági nyelvet használó helpdeskessel is bátran felveszem a harcot. És mégis, iszonyatosan nehéz, hogy annyi minden máshogy megy, és nehéz kiigazodni. Körülbelül ahhoz hasonlít az érzés, amikor hosszú-hosszú évek után az ember egyszer csak egy Appple terméket kezd el használni. Ha már tudod, mi hogy működik, akkor borzasztó praktikus, de az addig elvezető úton megannyi nehézség ésnkétség vár. Szóval arra gondoltam, ha az is ennyire elveszve érzi magát, aki beszél japánul, min mehet keresztül az, aki nem? 

A segítségért a leányzó hihetetlenül hálás volt, én meg elérzékenyültem, hogy egy sorstársa leltem, aki mellesleg ugyanazzal az ösztöndíjjal van itt, mint én. Mert azért bármennyire is Japán, és bármennyire is jó, azért vannak azok a pillanatok, amikor sajnálom, hogy nem tudok átugorni pár sörrel egy nehéz hét után péntek este a barátokhoz Mortálozni, és el-elszontyolodok. De ennek ellenére azért minden halad szépen, és egyre nagyobb sikerrel veszem föl a harcot a mindennapokkal, még ha némely álnok kányák ki is ragadják az éltető táplálékot a kezemből néhanapján. Mert mit is csináljunk, ha elvette a kánya? Sebaj, szerzünk másikat. De mit is eszek minden nap? Erről következzen most egy kisebb összeállítás, a teljesség igénye nélkül. Lesz minden mint a búcsúban, csak kattintsatok a képre alant, és megnyílik a galéria, némi magyarázattal az egyes ételekről.

A bejegyzés trackback címe:

https://herefold.blog.hu/api/trackback/id/tr697359658

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása