Történt egyszer (a 16. század közepe környékén), hogy egy portugál pap, Xavéri Szent Ferenc, ellátogatott Japánba, és más dolga nem lévén, azon nyomban térítgetni kezdte a nyugati kultúra iránt oly fogékony japánokat. Miután megismerkedtek az új vallással, a kereszténységgel, egyre több keresztény szokást kezdtek átvenni. Az akkori kormányzat, a bakufu ezt nem nézte jó szemmel és betiltotta a kereszténység gyakorlását, ezzel feledésbe merítve magát a Jézus Krisztus születésének ünnepét is. Természetesen akadtak páran, akik titokban ugyan, de hívei maradtak a keresztény hitnek, ezért fennmaradt ez a vallás is a shinto és a buddhizmus mellett. A mai karácsonynak nevezett valami pedig az amerikai megszállás után újult erővel csapott le a szigetlakókra.
- Még mielőtt a lényegi részre ugranátok, a japán kereszténységről, nyugati térítőkről és a keresztényüldözésről itt olvashattok részletesebben: ITT
- A képeslapok, amik a cikket díszítik az én postaládámba landoltak az évek során. Az idei még nem érkezett meg, de alig várom, hogy kézbe vehessem. :) A képek kattintásra megnőnek egy új ablakban!
A karácsony
Pár évszázad elteltével tehát ismét fordult a kocka „köszönhetően” a második világégésnek, ugyanis az amerikai megszállás alatt a japánok megismerkedhettek az addigra nyugaton már sztárnak számító Santa-sannal (サンタクロース、サンタさん、Mikulással). Jézuska továbbra is a háttérben maradt, de a szakállas öregúr jelképévé vált az újévet megelőző időszaknak. Ilyenkor a japánok is feldíszítik otthonaikat, megajándékozzák barátaikat és rokonaikat, és speciális ételeket készítenek erre a hivatalosan nem is létező ünnepre. Ilyen tradicionális étek a karácsonyi torta „kurisumasu keeki” (クリスマスケーキ、christmas cake), ami sok-sok habból és földieperből tevődik össze. Állítólag a karácsonyt ünneplő japánok 73%-a fogyasztja ez idő tájt ezt a desszertet. Vannak, akik hajlandóak elkészíteni, de a többség inkább megveszi. Ha a torta valamiért mégsem fogyna el 25-én a boltok polcairól, akkor az már nem fog senkinek sem kelleni. A japánok egyből asszociáltak is a lányokra, így amelyik hajadon már elmúlt 25, és nem kelt el, az olyanná válik, mint az ünnepek utáni karácsonyi torta. Nem véletlen az asszociáció, hiszen Japánban sokáig divat volt már tizenéves korban férjhez menni, és onnantól egy életen át boldog háziasszonynak lenni. Napjainkban már ez sem jellemző. A japán nők is egyre később házasodnak hasonlóan nyugati társaikhoz.
A torta mellett kialakult egy másik szokás is, ez pedig a "daiku" (第九) meghallgatása, ami Beethoven 9. szimfóniáját takarja. Miért pont erre esett a választásuk? Talán azért, mert nem ismerték Csongrádi Kata Let's Dance című számát. Igazából nem tudom. A tapasztalat azt mutatja, hogy erre az ünnepre is egyre jobban rányomja bélyegét a kereskedelem. Ez sajnos nem csak Japánra igaz, viszont mivel itt nincs az ünnepnek különösebb hagyománya sem, így még könnyebben be lehet etetni a népet, hogy ez igen is a vásárlásról szól. Hiába, a népbutítás globális probléma. A japánok különösen nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy kultúrájuk hasonlóvá váljon a nyugati ember kultúrájához, így szabályosan majmolják az USA-t. Akadnak olyanok, akik már kisgyerekkorukban plasztikai műtéteken esnek át, hogy még „európaibb” legyen a fizimiskájuk. Ezzel saját magukat is nevetségessé téve, de nekik a megfelelés az elsődleges szempont… a nyugat felé.
A karácsonyi készülődés november közepén-végén indul, és decemberre már minden áruház ontja magából a giccset. A legtöbb rajzfilmfigura és reklámarc mikulásjelmezt ölt, még az sem ritka, hogy a mikulásjelmezben éneklő Jézus Krisztus dúdolja a karácsonyi dallamokat. Igaz, élőfenyő vásár itt nincs az utcákon, de a plázákban be lehet szerezni őket. A fa díszítése is csak manapság kezd divattá fejlődni.
Japánban is szokás ajándékozni karácsonykor, de csak a szülők adnak gyermekeiknek és a szerelmesek egymásnak. A szülők is csak addig dugnak ajándékot a fa alá (ha van egyáltalán), míg a gyerekek úgy hiszik (vagy míg ügyesen megjátsszák a szülők előtt, hogy úgy hiszik), hogy a Mikulás hozza az ajándékokat. Ha a Mikulás titka lelepleződik (értsd: a gyerek kiég a sok színészkedéstől), az ajándékozás is megszűnik.
A japán lányok számára ez az időszak nagyon stresszes, tudniillik akinek karácsony estéjén nincs fiúja, nincs kivel ünnepelnie, az szégyenben marad a barátnői előtt. Ekkor a fiatalok buliba mennek, (nem)isznak mint a gödény, a szinglik meg otthon bevackolják magukat a TV elé és befalják a maradék tortát.
Újév (Shōgatsu – a január 1-től 3-ig terjedő időszak)
A japánok úgy mint mi is, január 1-én ünneplik az újévet. Természetesen nem térnék ki erre, ha ez mindig ilyen evidens lett volna. 1873 előtt a japán újév a kínai naptárrendszer szerint működött. Akkor az újév a tavasz kezdetét jelezte. A kínaiak, koreaiak, vietnámiak még ma is megünneplik ezt a napot, sőt Japánban is ilyenkor indul a gazdasági év, ilyenkor indul az új tanév, de az évforduló mégis a nyugati rendszer szerint történik. Kétség nem fér ahhoz, hogy a legfontosabb és egyben legnépszerűbb ünnep Japánban az újév. Az újév első napjaiban nagyon kevés kivétellel egy boltot sem fogsz találni, amelyik nyitva tartana, egészen harmadikáig. Sőt, napokkal utána sem lesz jellemző, hogy próbálják az ünnepi gyomorrontásból kigyógyuló vásárlókat becsalni a 60-70-80%-os leértékelésekkel. Ez két okból sem elképzelhető. Az egyik az, hogy japán barátainknak nem arról szól a karácsony és az újév, amiről nekünk, hogy dbetegre zabálják magukat, a másik ok, hogy a gazdaságuk fejlettsége már túlnőtt azon, hogy pánikszerűen megszabaduljanak a megmaradt árutól, attól félvén, hogy örökre a nyakukon marad.
Szóval, míg Magyarországon próbálják az utolsó filléreket is kicsalni a vásárlóból, Japánban a boltok ajtajára ki van függesztve a zárva tábla, az utcák pedig teljesen kihaltak. A japánok több mint 10%-a használja ki ezt az időt, hogy megrohamozza a repülőteret és eltűnjön a szigetről, természetesen családostul. A maradék 90% családjával, rokonaival, barátaival mulatja át magát az újévbe. Ez azon alkalmak egyike, amikor a japánok nem gondolnak a munkára, hanem minden percüket lazítással töltik, ami elég hihetetlenül hangzik. Természetesen ez a pihenés is percre pontosan, profin meg van tervezve.
Első lépésként kitakarítják és feldíszítik a lakást. Miután a ház ragyog, felveszik a legszebb kimonójukat, és a családfővel az élen végigmasíroznak a házon. Az apa teleszórja babbal a ház minden szegletét, ezzel kiűzve onnan az ártó szellemeket. Az anya megpróbálja elfojtani dühét, mialatt lepereg lelki szemei előtt, amint azt a sok szétszórt babot majd megint neki kell összegyűjteni, miután férje kiélte gyermeki vágyait.
December utolsó napjaiban, még az óévbúcsúztatás előtt szokás pár bōnenkai-on (忘年会), vagy más néven „Felejtsd el az évet” bulin részt venni. Itt többnyire a cégek dolgozói és esetleg diákok jelennek meg. Nagyjából abból áll egy ilyen rendezvény, hogy bandástul beülnek egy étterembe, és egytálételek, egyéb italok mellett beszélgetnek, karaokéznak egy jót, és elfelejtik az év borzalmait (pár üveg rizspálinka után ez biztos nem lehet nagy ördöngösség). Itt a főnökök lealacsonyodhatnak a dolgozók szintjére, és az udvarias nyelvezetet a baráti váltja fel. A felmérések alapján egyre többen vesznek részt az ilyen bulikon, ami arra is utalhat, hogy tényleg egész jól beválik a felejtés ezen módja.
Az ünnepi menü
Rengetegféle újévi specialitás létezik a szigeten, és ha ezeket meg akarod venni, ne lepődj meg, hogy a pénztárcád tartalma erősen megcsappan. Márpedig az újévi ünnep kellős közepén senki nem fog nekiállni a konyhában szorgoskodni, még a kedvedért sem. Az ünnepi lakoma általában családi körben zajlik. Az újévi fogásokat akár három szóval is jellemezhetném: változatos, egészséges, drága.
A szigetországban nincs olyan fesztivál vagy ünnep, ahonnan hiányozhatna az édes szójabab. Most üljön le mindenki, ha eddig nem tette volna (aki fekszik, annak nem kell mozdulnia): egy adag bab, amitől nem fogsz jóllakni, 2000 japán yen, ami a mai állás szerint 4000 forint. Más ínyencségek a garnélarák nyársra tűzdelve és a soba. A soba egyfajta tészta, amit hangosan szürcsölve illik fogyasztani. 31-én azért eszik mindenki sobát, mert a hosszú tészta a hosszú életet jelképezi. A japánok meg nem az a népség, akik egy ilyen lehetőséget kihagynának.
Nagyon népszerű ételek még a kazunoko (sózott ikrák, melyek a tradíció szerint szerencsét hoznak), sült tofu, nimono (főtt répa), a renkon (lótuszgyökér), a konbu (tengeri zöldség) és a zenzai (édes csicseriborsó-leves rizskalácskákkal). A legismertebb újévi étel mindközül a mochi (rizsből készült süti), ennek fogyasztása – hitük szerint – egész évre szerencsét hoz a ház népére. Újévi ínyencségnek számít még az ozoni is, erről a különféle fűszerekkel főzött burgonyáról azt tartják, hogy elűzi a rossz szellemeket. Ezekhez az ételekhez otosot (édes rizsbor) isznak, ami a jó egészség és boldogság jelképe: fűszerekkel van ízesítve, s újév hajnalán a család legifjabb tagjától a legöregebbig mindenki fogyaszt belőle.
Mint már utaltam is rá, ezeket az ételeket többnyire már nem otthon készítik. Régebben az asszonyok napokat áldoztak rá, hogy minden fogással elkészüljenek az ünnepre, manapság csak leugranak az egyik szupermarketbe, hogy horribilis összegekért készen megvegyék azokat.
Minden lakásban van egy díszfülke (tokonoma), ahol egy képtekercs függ díszes kézírással, és alatta egy szál virág található (Azért nem több, mert ebben az egyben lehet igazán gyönyörködni.). Itt helyezik el a családban elhunytak fényképeit is. Újévkor a fényképek elé mochit szokás tenni, amit hetedikéig ott kell tartani. A házak elé a tradíciókhoz illően egy-egy kadomatsut (bambuszrúd) állítanak, amely egy cserépbe van ágyazva, teletűzdelve fenyőágakkal és más növényekkel. Szerepe, hogy a házhoz látogató kamikat üdvözölje. A díszt január elsején helyezik el, és a mochihoz hasonlóan ezt is hetedikén távolítják el. Erről részletesen ITT. Az év utolsó napján és újévkor talán az egyetlen zsúfolt helyek a szentélyek. December 31-én rengetegen látogatnak el egyhez, hogy meghallgathassák a híres 108 gongot, ami a buddhizmus tanai szerint 108 fajta bűntől szabadít meg minket (108 fajta szellemet űz el). A hagyományokból adódóan sokan háromfajta szentélyt látogatnak meg aznap, majd egész éjszaka virrasztanak, hogy láthassák az újév első napsugarait. Sok család a TV-ben néz zenei- és beszélgetős műsorokat. Ez az egyetlen nap, amikor a tömegközlekedési eszközök folyamatosan működnek. Átlagos napokon már éjfél előtt leállnak.
Elsején (ezt a napot gantannak hívják) mindenki azzal indít, hogy köszönti embertársait, és gratulációját fejezi ki az „akemashite omedetōgozaimasu” kifejezéssel. Aztán útnak indulnak, hogy tiszteletüket tegyék néhány szentélynél (az első szentélylátogatás az évben a hatsumōde). A legismertebbeknél nagy a tolongás, elvégre mindenki szeretne az oltároknál jólétért és egészségért imádkozni az elkövetkezendő évre. Ekkor az Atsutai nagyszentélyhez japánok milliói látogatnak el, hogy hódoljanak a Napistennőnek (Amaterasunak). A nők kimonót vesznek fel, ezzel is megtisztelve ezt a jeles eseményt. A szentélynél kívánságpénzt dobnak egy fából készült perselybe, meghúznak egy harangot, fejükkel kettőt bólintanak, kétszer tapsolnak, és újból bólintanak egyet. Így reményeik szerint teljesülni fog kívánságuk.
Már nálunk is kezd elterjedni az újévi köszöntőlap küldés (nengajō), ami a japánoknál már régóta hagyomány. Szinte ez az egyetlen dolog, ami január elsején a postaládájukban landol. A posta is vigyáz rá, hogy mindenki még aznap megkapja az üdvözlőlapokat. Országosan 4 milliárd lap cserél gazdát (fejenként 40, beleértve a kisbabákat is; ők is küldenek és kapnak), a posta pedig elégedetten mosolyog; neki is jól indul az év. A lapok kézbesítését általában diákokra bízzák.
Ezeket a képeslapokat szokás a kínai horoszkópból az adott év állatával díszíteni. Aki szeretné megtudni, hogy jövőre minek az éve lesz, vagy, hogy mi a zodiákusa, az feltétlen kattintson IDE. A gyerekekre is kitérve egy picit, ők pénzt kapnak újévre, szép borítékokban. Ezt nevezik otoshidamanak. A játékboltok forgalma az újév utáni napokban megugrik, ugyanis a szülők elviszik őket, hogy elkölthessék a pénzt.
Tudtad, hogy…
- A japánok minden alkalmat megragadnak, hogy megajándékozhassák egymást. Az oseibo egyfajta év végi ajándék. A feljebbvalójuknak, ügyfeleiknek és tanáraiknak adják.
- Japánnak is van „Mikulása”; Hoteiosho, egy öreg pap, nagy batyuval. Sokan úgy hiszik, hogy feje hátulján is van egy szeme. A kisgyerekeket a felnőttek ezzel szokták rémítgetni, mondván: „Vigyázz, akármilyen rosszaságot követnél el, az öreg látni fogja.”
- Nincs japán kifejezés arra, hogy „Boldog Karácsonyt!” ezért az angol átiratot használják: „Merii Kurisumasu!”. Ez kb. olyan, mintha mi azt mondanák: Boruzoggu karaácsonitto!
- Az újév kezdetével a japánok sok „első” dolgot ünnepelnek meg. Pl.: első napsugarakat, kacagást, álmot, írást stb.
- Még több infót találsz a japán decemberről: ITT
- Durván szólva, Japánban vallási káosz uralkodik és talán ezért sem meglepő, hogy a Mikulás is kereszten végezte:
Végezetül pedig egy virágzó cseresznyefás karácsonyi üdvözlőlap Télapóval:
