A magyar nép nagyon sokáig úgy gondolta, hogy őseiktől átöröklött focigénjeik miatt tud focizni és nemzeti sporttá teheti a bőr rugdosását. Ez egy darabig így is volt, legalábbis megadatott nekik az a szerencse, hogy sikereket értek el. Az új nemzedékek azonban először csak az eszüket vesztették el, mások a tehetségüket is. Ezeket ellensúlyozandó megnőtt a színjátszási tehetséggel rendelkező focista és a szurkolóbázisuk (ez talán globálisan elmondható). A focista nálunk sok pénzt kap, míg más valódi sportolók, akik komoly eredményeket érnek el, sajnos alig-alig számíthatnak valami támogatásra. Érdemes észrevennünk, hogy mennyire a kultúránkba ivódott így is a foci. Gyakori (és az ősi magyar mondásunk is így tartja), hogy verekedés közben sokszor focimeccs tör ki. Nézzünk szét a magyar sportrendezvényeken és keressük meg azokat, ahol ilyen megtörténhet. NINCS! Mindenki szurkol, de sehova nem vonulnak ki rohamrendőrök, semelyik rendezvény idején nem bénul le a fél város a lezárások okán és semelyik rendezvény előtt nem látunk menekülő fiatalokat, családokat, akik felé a kordonok mögött azt kiabálja a részeg/beszívott szurkoló bázis, hogy "fasszopók iiiáááóóó", vagy "innen basszalak szájba, vagy odamenjek", vagy egyszerűen csak a csula száll feléd. A köpködés egyébként ilyenkor népbetegség és még másnap is nyáltól úszik a környék, hogy a közterületen, alkalmanként a villamossínekre hugyozásról már ne is beszéljek (ilyenkor a fiatalkorúakat is felnőttnek tekintik és ők is részesei lehetnek a programnak). A felhevült lelkesedésre pedig nyilván meg van az okuk, mert ha összeverik az ellenfél szurkolókat, akkor talán nyerhet a csapatuk. Hozzá kell tenni, hogy belföldi mérkőzésről van szó. Olyan nemzetközi mérkőzéseken alig veszünk részt, ami valamiért fontos lenne. Ha pedig ilyen megesik, akkor a vereség indoklására sokféle magyarázatot kifejlesztettünk már, amivel magunkat szeretnénk nyugtatni, esetleg a további támogatásokról meggyőzni az  államot.

"Igazából az időpont nem volt annyira jó, a fiúk ilyenkor aludni szoktak, meg a nap is pont rossz szögben sütött a pályára. Az első gólnál a Tibit elfektették egy testcsellel, aztán a Gullit a kapus Gabesz mellett laposan a hálóba guritotta a labdát. A második gólról egyáltalán nem mi tehettünk, a partjelző intett valamit, mi meg minndannyian félreértettük. A meleg is egy kicsit megnyomta a fiúkat,a hátvéd Gabesz kicsit frontérzékeny. A 3. gólról sajnos kicsit lemaradtam, mert éppen akkor ápoltak. A 4. gólnál éppen a Gabeszt cserélték be, és nem sikerült felvennie a ritmust. Az 5. gól előtt lett volna egy helyzetünk, de csak a félpályáig sikerült eljutnunk. A szünetben az edző Gabesz bá mondta, hogy figyeljünk a szélekre, úgyhogy mindannyian kihúzodtunk, aztán középen maradt egy hatalmas üres terület. Ez jelentette igazán a meccs fordulópontját. Ezután az ellenféltől kiállítottak két játékost, ettől megzavarodtak a fiúk. A Gabesz utolérte volna a Gullitot, csak megbotlott egy vakondtúrásban, A Gullit kitette szélre a Kannavárónak, aki már várta a labdát, a Gabesz meg üres területre futott ahol meg már nem volt senki, onnan meg már a Gullit elfutott, de addigra már gól lett. A 7. gól olyan gyors volt, hogy nem is láttuk, majd a videóról kielemezzük. Aztán gyors 3 góltól megzavarodtunk egy kicsit, egyszerűen kihagytak a fiúk és gyorsan bekaptunk még kettőt. A 13-nál a szabadrugásnál már úgy tünt, hogy mellé fölé megy a labda, de egy arra szálló sirály tarkóján megpattant és beesett a kapuba. Igazából fejben elfáradtunk, de jó tapasztalat volt, amit a jövőben tudunk hasznosítani."

Ezen alkalmakkor sokan szeretnének emlékekkel hazatérni, ezért pózolnak rohamrendőrökkel, kitépnek biciklitárolókat a földből, vagy véres rivális szurkolói mezeket akasztanak ki a falra. Maga a mérkőzés talán nem is olyan fontos ilyenkor (annál ezer másik érdekesebb dolog is van), mert nagyjából mindenki a másik fél szidásával van elfogadva. Gondolom ezt azért, mert, ha látnák, hogy mit művelnek a pályán a játékosok, valószínűleg nem indulna meg az öldöklés minden egyes meccs előtt az istenített csapatért.