Minden rosszban van valami jó, mondhatnák a japánok is, hiszen a japán szigetcsoport alatt a földlemezek előszeretettel ütköznek, és a vulkáni aktivitás is elég nagy, ennek köszönhetően Japán a föld mélyéről feltörő termálvizek országa. Ezért, ha egészségügyi gondjaid akadtak, vagy csak lazulni akarsz (és éppen Japánban jársz), nem kell sokat keresgélned, hogy megmártózz egy ásványokban gazdag medencében.

Fürdőtörténelem 

A fürdőházak Indiából indulva először Kínában, majd a Nara korban (710-784) Japánban is ismertté váltak. Az első japán fürdők buddhista templomokban épültek ki, melyeket kezdetben csak a szerzetesek, külön engedéllyel pedig a betegek is használhatták.
Az 1100-as évektől már a nemesek is élvezhették a fürdők gyógyító hatásait és a szamurájok is ezekben gyógyították sebesüléseiket. Az Edo korszakban (1603-1867) a béke beköszöntével a fürdőzés általánossá vált, és kiterjedt még a földműves parasztokra is. Gondoljunk csak bele; ebben az időszakban nyugaton ez még nem volt természetes, sőt, az emberek úgy gondolták, hogy a túl gyakori fürdés immungyengítő. Ilyeneket manapság is mondanak, lehet van is benne valami, de ha a modern világunkat vesszük, még ilyenkor is arra gondolunk, hogy oké akkor naponta nem kétszer, csak egyszer fogok zuhanyozni. Esetleg kétnaponta. Viszont akkor extra tusfürdőt is használok, elvégre megspóroltam egy napi fürdővizet. Szóval, az Edo-korban az emberek rákaptak a fürdőzésre, de nem volt mindenkinek saját fürdője, így kiépített fürdőházakba jártak össze a környék lakosai, ami jó alkalom volt a szocializálódásra is. Ezt a szokást emelték át a modern időkbe. A fürdőházak aranykorát az 1960-as évekre teszik, azóta viszont (mivel már majdnem mindenkinek van otthon zuhanyzója, fürdőkádja) lassan csökken a számuk. Az ilyen közösségi fürdők, japánul sentōk, lassan lehet kihalnak, de tesóiknak az onseneknek a népszerűsége máig töretlen. 

Most akkor mi a különbség a két fürdő között?

Az egyik nagy különbség, hogy az onsenekről többet írnak az útikönyvekben, de nagyjából tényleg azt mondhatjuk, hogy az onsen és a sentō ikertesók. Apróbb különbségek, hogy míg, ha a sentōról beszélünk, mindig egy fedett közösségi fürdőházról van szó, addig az onsen lehet kültéri is. Másik különbség, hogy az onsen természetes termálvíz, nem pedig felfűtött. Persze vannak kivételek mindkét helyen: van csapvizes onsen és termálvizes sentō is (ezt nevezik super sentōnak). Ha nem szereted a zsákbamacskát, akkor figyeld a bejáraton a jeleket. 

Ha a jobboldali yu hiraganát látod, az azt jelenti, hogy melegvíz, ez a sentō jele (de előfordul onseneknél is, szóval...). A baloldali jel pedig egy gőzölgő kád, medence, amivel csak az onseneket jelölik. Ha csak a yut látod, érdemes érdeklődni hogy milyen vízben fürödhetsz. Sokszor még azt is meg tudják mondani, hogy a víz milyen ásványokat tartalmaz. 

A sentō (銭湯)

Az onsenhez hasonlóan a sentō is fürdőház, azzal a különbséggel, hogy itt a fürdővíz (eredendően) nem tartalmaz ásványokat, és mesterségesen felfűtött. Miyazaki Chihiro szellemországban c. rajzfilmjének fő színtere is egy sentō. Aki látta, bizonyára emlékszik rá, hogy a vizet felfűtik, és az ásványi sókat külön kérésre öntik bele a medencékbe.

A sentōk bejáratánál először egy kék (vagy piros) függönyt találunk, amin a „ゆ- yu” (melegvíz) jele van. Az előtérben vannak a cipőtárolók, és innen nyerünk bebocsátást az öltözőbe.

Öltöző 

Az öltözőbe lépve először a bandaijal (pult) találjuk szembe magunkat. Erről a helyről nyílik ajtó egy apró japán kertbe (tavacskával, meg mindennel…). Az öltözőben van a mellékhelyiség, gyakran elhelyeznek fagyasztót, tele jégkrémekkel, üdítő-automatát, testsúly- és hosszmérőt. Utóbbi méréshatára általában 180 cm-ig vannak kiterjesztve, tehát nem az európai méretekhez idomulnak… miért is idomulnának. A női oldalon találunk pár babaágyat és rengeteg tükröt.

Fürdő helyiség 

A fürdőrész tolóajtókkal van elválasztva az öltözőktől, hogy a meleg ki ne szökjön. Persze vannak olyan régiók is, például Okinawán, ahol nincs szükség ilyen ajtókra, hisz szabadtéren is olyan meleg van, mint a fürdőben. A fürdő csempézett, csaptelepek soraival (karan). A két-három darab medence a terem végében foglal helyet, általában különböző hőfokú vízzel teletöltve.
A nemeket elválasztó fal körülbelül 2 méter magas, a mennyezet pedig 4 méter magasan van, egy hatalmas ablakkal a tetején. Néhol a falakon apró lyukakat is találhatunk. Ezek régebben – és néhol még ma is – arra szolgáltak, hogy a családtagok megoszthassák egymás között a szappant. Ma már ez nem jellemző, hisz minden fürdőző igényelhet magának saját szappant. A helyiséget a kádak mögötti falrészen egy hatalmas kép díszíti. Ez leggyakrabban a Fuji vagy más tájkép, de különleges alkalmakkor változtathatják is (például amikor egy cég megveszi reklámfelületnek).

A kazánház 

A fürdőhelyiség mögött van a kazánház (kamaba), ahol a vizet fűtik fel. Ezt történhet olajjal, elektromossággal vagy maradi módon fával is.

Felszerelés 

Ha sentōba mész, a következőkre lesz szükséged: törölköző, szappan/sampon. Kétféle törölközőt ajánlatos vinned: egy nagyméretűt (puhábbat) és egy kisméretűt (érdesebbet). A nagy arra fog szolgálni, hogy a fürdés után szárazra töröld magad, a kicsi pedig mosakodásra, és arra, hogy elrejtsd, amit el akarsz. Természetesen a kellékeket a bejáratnál is megveheted.

A megérkezéstől a fürdő elhagyásáig 

Szöszöljük picit át, hogyan ildomos viselkedned, és mire kell készülnöd, ha ellátogatsz egy japán fürdőházba.
Ne feledd, a japánok lakásba lépéskor leveszik a cipőt, ez a sentōban sincs másképp! Miután beraktad cipőd a tárolóba (a cipőmegőrzés ingyenes), vedd fel a fürdő által biztosított mini papucskákat. Ekkor kell eldöntened, hogy lány vagy-e vagy fiú, ugyanis az épület további része kétfelé van osztva a nőknek és a férfiaknak. A férfiak ajtaja kékes és a „férfi” kanji megfelelője van felfestve ( 男– otoko). A nők ajtaja pirosas a „nő” kanjijával (女– onna).
Az öltözőbe belépve egy kiszolgáló üdvözöl, aki a bandainál áll. Itt kell kifizetned a belépőt, ami 300 és 600 yen között mozog. Ez a mostani ingatag magyar állás szerint nekünk 700 és 1400 forint körül kóstálna. Ennél a standnál veheted meg a különböző kiegészítőket is: törcsi, szappan, borotva, stb. Miután ezzel is megvagy, a kiszolgáló keres egy üres szekrényt a ruháidnak, és irány a fürdő. Belépve keress egy vödröt, egy zsámolyszerű ülőalkalmatosságot és egy szabad vízcsapot. Az első vödör vízzel öblítsd le a zsámolyt, a másodikkal tisztítsd meg a nemesebbik szervedet. Ezek után szappannal vagy tusfürdővel jó alaposan mosd meg a tested többi tájékát is. A kis törölközőt használhatod a hátad súrolására. Próbálj minél kevesebb vizet fröcskölni a szomszédra. Fontos: mielőtt a medencébe lépsz, győződj meg róla, hogy tested tiszta, és egy szappanbuborék sem maradt rajta. A japánok a fürdőkádakban már csak lazítanak, és az imént használt kellékeket addig az öblítésre szolgáló vödörben tárolják.
Ha valaki piszkos vagy habos testtel lép a medencébe, a tulajdonosnak azonnal ki kell ürítenie a fürdőt, és le kell cserélnie a vizet. Ezzel a tulaj időt, pénzt és kuncsaftokat veszít. A vízben addig áztathatod magad, amíg jólesik. Ez a „jólesik” általában 5-10 percnél nem lehet több. Ugyan íratlan szabály, de sokáig fürdeni illetlenség. Inkább menj ki pár percre hűsölni, majd újra ülj bele a vízbe. A fürdés befejeztével az öltözőben megihatsz egy italt, elnyalhatsz egy jégkrémet, elszívhatsz egy cigit (ha megengedett), vagy kiülhetsz a kertbe. A modernebb fürdők öltözőiben masszázsszékeket is találhatsz. A rövid szusszanást követően kezdj el öltözködni. Indulás előtt bizonyosodj meg róla, hogy nem hagysz semmit magad után.

Szuper ez a cikk, még videók is vannak beágyazva:

Az onsen (温泉)

Japán 2300 ásványokban gazdag termálvizes forrással büszkélkedhet országszerte, melyeket onsennek hívnak. Ezek a termálforrások nem tömegeknek készülnek – és nem mindegyik köré épül egész spa üdülő –, hanem csupán pár vendégnek (aki például megszáll a fogadóban). Így élvezni tudja a fürdő nyújtotta felfrissülést, csendet és harmóniát. Két fajtáját különböztetik meg beltéri (roten-buro, 露天風呂, vagy noten-buro, 野天風呂 ) és kültéri. Ha egy településnek van onsenje, azt táblákon is hirdetik, így könnyen odatalálhat az utazó. Csak keresse a jelet: ♨. Japán barátomtól kaptam egy kis prospektust, melyben a fürdőzés szabályaira is kitérnek. Nagyon agyafúrtan azt is megmagyarázzák, hogy miért kell követnünk ezeket a szabályokat: „Egy egyszerű csobbanás a japán fürdőben nem lehet eredményes, hacsak nem követed a szabályokat. Ha a szabályok szerint cselekszel, tested és lelked is elnyeri a felfrissülést.”

Ha onsenbe mész, a „Fürdő szabályzat” mellett még három fontos pontot kell követned a saját érdekedben.

1.  Kakeyu (forró víz öntése a testre) 

Ettől tested hozzászokik a forró vízhez.

2. Hanshin'yoku 

A Kakeyu megtörténtével lépj bele a medencébe: merítsd fél tested a vízbe.

3. Ez maga a fürdőzés. 

Ez a pont csak azért kerül a prosiba, hogy megjegyezhessék: „Staying in too long is a no-no!” Na jó most lehet nagyon gonosz vagyok… ezzel a kis idézettel csak azt szeretném jelezni, hogy a prospektus angol nyelvezete megér egy misét.

Itt pedig egy videó az előbb leírtakról (aki nem látott még meztelen férfitestet és úgy érzi zavarná a látvány, az inkább olvassa el újra a fentieket a videó megnézése helyett):

Gondok a fürdőkben

Bizony, az élet még Japánban sem mintaszerű. Felmerülnek problémák Ezeket röviden „kukkoló perverzeknek” hívják. Ugye ez nem is olyan meglepő egy olyan népcsoportnál, akik használt női bugyikat vásárolnak automatákból és boltokból.
2001-ben nagy port kavart, mikor egy gaijin (külföldi) magas termete miatt átlátott az elválasztó fal tetején a nőkhöz. Azok a férfi fröcskölésével fejezték ki ellenérzésüket a dologgal kapcsolatban, de őt ez cseppet sem zavarta. Le is tartóztatták.
Másik nem mindennapi eset 2003-ban történt, amikor egy japán férfi nőnek öltözve a női szakaszba ment átöltözni. Próbált nőiesen viselkedni, és ez a túlzott színészkedés buktatta le szerencsétlent. Ezekhez a történetekhez két dolgot érdemes ismerni. Az egyik, hogy kezdetben az onsenek és a sentōk nem különböztették meg a két nemet, így a férfiak és nők együtt fürödhettek. Ez a keveredés egy idő után már nem tetszett a puritánoknak, és innentől külön fürdőrészeket alakítottak ki nemek szerint. Persze még ma is előfordulnak vegyes fürdők Japán szerte. Tipp: Tōhoku (Észak-Honshū). ;) A másik dolog hogy egy ideje szokássá lett innen is kitiltani a külföldieket azon sztereotípia miatt, miszerint koszosak, hangosak és vannak veszélyes fajtáik, akik még bűnöznek is. Így, mint már oly sok helyre, ide is kibiggyesztik a „Japanese only” táblákat. Ha tetkód is van, akkor még csúnyábban néznek rád mert ott ugye azt a maffia viseli. 

Fürdő szabályzat 

A japánok általában nagyon megértők, ha a külföldi kulturális hibát ejt, viszont a fürdő az a hely, ahol a tapasztalatlan látogató vérig tudja sérteni az őslakosokat.

• Vedd le a cipődet a bejáratnál (genkan), és tedd fel a cipőtartóra!
• Ne viselj semmilyen ruhát a fürdőben (hacsak a szabályzat külön nem engedélyezi)!
• Fürdőzés előtt alaposan mosd le a tested!
• Ne a nagy törölköződet vidd a fürdőbe, amivel törölközöl, hanem egy kisméretűt, ezzel fedheted el magad!
• Ne mártsd bele a törölköződ a vízbe, mert koszos lehet! A vendégek vagy a medence szélére, vagy a fejükre rakják (bár ezt a szabályt olykor a japánok is megszegik).
• A ruháidat mosni tilos!
• Ne hangoskodj, élvezd a nyugtató atmoszférát!
• Töröld szárazra magad, mielőtt visszamész az öltözőbe!
• Ne pisilj, ne kakilj a vízbe! (persze, nyilvánvaló, hogy ilyesmit senki nem csinál...nem vagyunk mi állatok...ugye)

A képre kattanva megnyílik a galéria: