A siker nem mindenkinek adatik meg az életben. A világsikerhez pedig olyan karma kell, ami tényleg csak a legkülönlegesebb emberekhez párosul. Toriyama Akirának pedig sikerült világhírnévre szert tennie, méghozzá olyan munkákkal, melyek a legkevésbé sem világmegváltók és még kevésbé ásnak alá bonyolult filozófiai mélységekbe. Ismerkedjünk meg tehát egy kicsit sokunk kedvencének, a Dragon Ball-nak a megalkotójával és próbáljunk rájönni a sikerének titkára.
Toriyama Akira (鳥山 明) 1955. április 5-én született az Aichi prefektúrabéli Kiyosu városkában. Elmondása szerint már kölyök korában is imádott rajzolni és mint minden más gyerek, rajongott a rajzfilmekért. 10 éves koráig megszállott anime rajongó, majd ezután elkezd intenzíven érdeklődni a mangák iránt is. A kis Toriyama, ellentétben sokakkal a gyermekkori álmait nem adja fel és addig rajzol, míg hivatásos tervezőgrafikussá nem cseperedik. A szülői nyomás ellenére nem akar továbbtanulni, úgy gondolja ez a végzettség elég lesz számára, hogy valóra váltsa álmait. Számításai be is válnak, hiszen tényleg, mint a mesékben a siker, bár várat magára, a sok munkának beérik a gyümölcse. Toriyamából a világ egyik leghíresebb mangakája lesz, legfőképpen egyik időtlen műve a Dragon ball révén. Munkájára nagy hatással van Osamu Tezuka Astro boy mangája és Walt Disney remekei is csodálattal töltik el. Ezenkívül Jackie Chan korai filmjeiből is nagyon sokat merített, elég, ha csak Zseniálisteknősre gondolunk, aki Harcművészetek Nagytornáira Jackie Chan álnéven regisztrált.
Oha-konban-chiwa! – Arale-chan színre lép Toriyama első nekiindulásnak mangarajzoló pályázatokra nevez, melyeken nem szerepel túl nagy sikerrel, de ez nem szegi kedvét és ennek a kitartásnak köszönhetően munkát kap egy igen terebélyes kiadónál, a Shūeisha-nál, ami többek között a Weekly Shōnen Jump, a Weekly Young Jump és az Ultra Jump kiadásáért is felel. A Weekly Shōnen Jump-ban jelenik meg 1978-ban az első nagyközönségnek szánt mangája, a Wonder Island, ami sajnos nem hozza meg a várt sikereket. Letudva ezt is kezdeti nehézségként, tovább alkot. Készül a nagy durranásra, aminek végül a Dr. Slump nevet adja, mely 1980 és 82 között szórakoztatja az olvasókat. Első díját, a Shogakukan Manga Award-ot is ennek köszönheti, amit 1981-ben vehet át, méghozzá a legjobb shōnen, shōjo manga kategóriában. Mit is tud a manga? Őrült, vicces, és őrülten vicces szituációk és ugyanilyen, szerethetően zakkant karakterek viszik előre, vagy hátráltatják az eseményeket. Toriyamát megáldotta az ég a jó minőségű humorral, ami talán még a nyugati ember gyomrát sem fekszi meg annyira. Míg az igazi japán humor körülbelül az angol humorral vetekszik, talált egy olyan középutat, ami mindenkit szórakoztat; legyen az fiú, lány vagy külföldi. A képregény lapjait és kereteit gyakran átszabó karakterek, nem elég, hogy tényleg kilépnek a margókra, jelezvén, hogy az őrültségnek nincs határa, nagyon sokszor magával a mangakával is összefutnak. A manga egyébként egy őrült tudósról szól, aki megépített egy robotlányt – Arale-chant (tőle származik a fenti köszönés is) –, aki talán még nála is kattantabb. Mindezt egy olyan univerzumban tette, ahol egyik nap a fán trombitáló malac ébreszti a falu lakosságát, a másik nap pedig már kihorgássza a tengerből a Napot, aki nehezen ébred.
A manga megszületése után hamarosan elindul az anime verziója is, ami Japán-szerte gond nélkül feltör a nézettségi listák csúcsára.
A shōnen-fight alapjai A Dr. Slump után készül pár one-shot történet, melyek között már ott lapul a magja annak az alkotásnak, ami később végleg megpecsételi a mester sorsát. 1983-ban elkészül a Dragon boy névre keresztelt manga, amely már a címből is érezhetően (de a manga karaktereit és történetét látva egyértelműen kijelenthetjük) a Dragon ball előfutára lesz. A Dragon boy két fejezetet ér meg és sajnos a történet szálai is elvarratlanok maradnak, azonban a szereplőket kicsit átgyúrva viszontláthatjuk a Dragon ball-ban. A korszakalkotó történethez kellett még pár alkotóelem. Az egyik maga a Nyugati utazás c. kínai regény, a másik pedig a Jackie Chan, aki mintájára a főszereplőt, Son Gokut megalkotta a mester. Egyik interjúban elmesélte, hogy ha nem látta volna a Részeges karatemestert, akkor talán soha nem készült volna el a Dragon ball. Ezeket ötvözte tehát és 1984-ben elrajtolt a Dragon Ball. A nézők azonban elsőre nem voltak megelégedve a kristálygömb gyűjtögetős kalanddal, így hát miután a Szent Sárkányt megidézték barátaink, Tori-san (a szakma már csak így szólítja) kénytelen volt koncepciót váltani és a kedves történetből egy egyre durvulóbb shōnen-fight sorozatot készített, ahol a főszereplő, Son Goku céljává az tűzte ki, hogy a világ legerősebbjévé váljon egy nap. Toriyama olyannyira figyel a rajongóira, hogy például ennek az odafigyelésnek köszönhetően marad a sorozatban Vegita, akit ilyenformán az olvasói levelek mentenek meg.
A Dragon ball után tucatnyi rövidebb, egykötetes történet és one-shot kerül ki a kezei közül és saját stúdiót is alapít, mely máig a Bird Studio nevet viseli. Bird, azaz tori, csakúgy, mint a nevében az egyik karakter. A stabil anyagi helyzet megteremtése után a családalapításra is van gondja, így mára két gyerek büszke apukája.
1997-ben megjelenik a Cowa! c. egykötetes mangája, ami egy félvér vámpír, Paifu és kis barátja, Jose kalandos életének egy epizódját mutatja be, amiben a falujukat megtámadó vírus ellenszerének felkutatására indulnak. A Dragon ball eldurvult akciói után tehát a mester visszatért a gyökerekhez és egy mókás, kicsiknek is ajánlható történetet dob a piacra. 1999-ben elindul a Neko Majin (Démon Macska), ami, a folytatásában a Nekomajin Z-ben átcsap egy önparódiába, melyet a Dragon ball fanok kedvéért és nem mellesleg a saját szórakoztatására készít el. A Neko Majin-t 2005-ben fejezi be, így a manga 8 fejezetet ér meg, melyből végül 5 fejezetet szentel Dragon ball paródiának.
Egy másik, 2000-ben megjelenő mangájára hívnám még fel a figyelmeteket, mely szintén egykötetes és szintén akció-vígjáték elemekkel operál. Ez a Sandland, mely egy vízhiányban szenvedő világban játszódik, ahol egy városka sheriffje démonokat bíz meg, hogy kutassák fel a legendás forrást, amivel megmenthetnék az embereket a szomjhaláltól. Az alaptörténet tehát itt is adott és kissé ismerős is, de a sikere azt mutatja, hogy a klisék mellett Toriyama még mindig tud szórakoztatni.
A manga rajzolás mellett később felkérik a Dragon Quest c. rpg (role-playing game) karaktereinek a megtervezésére, amit el is fogad és ezzel is megfogja az aranytojást tojó tyúkot, ugyanis a játék máig hatalmas sikerrel fut az egész világon. Igen friss projektje, egy szintén rpg, a Dragon Ball Online, melyben a Dragon ball univerzumában vívhatjuk meg nap mint nap csatáinkat a mester által dizájnolt karakterek bőrében.
Toriyama jó ideje szeretne már visszavonulni, ami nehezen megy, de annyit már elért, hogy semmilyen nagyszabású projektet nem vállal el. Kisebb tervezői munkákat, és egyéb apró megbízásokat elfogad, de ez minden.
Sikereit a sok munkának, kitartásnak, jól eltalált stílusának és az izzadságmentes humor elegyének köszönheti. Elég csak annyit mondani, hogy a karakterek Toriyamásak és mindenki látja maga előtt a kissé pufók, vidám figurákat, kik szárnyak módjára széttárt karokkal futkároznak egy olyan világban ahol a futurisztikus szerkezetek mellett a dinoszauruszok és az emberi tulajdonságokkal felruházott szószátyár állatok is megférnek egymás mellett.
