"Egy őrült hangvételű, kellemes blog"

Hereföld blog

Két japán munkakerülő beszélget… – A japán humor nyomában

2014. december 12. - Dharman

Azt tudjátok, hogy miért büntették meg a japán origami művészt Magyarországon? Most persze mindenki azt várja, hogy válaszoljak, de csak azért sem fogok. Az effajta viccek pedig sohasem maradhatnak nyitva, a feszültség csökkentése érdekében meg kell válaszolnunk. Így van ez Japánban és valószínűleg a világ más pontjain is. A folytonos mosoly és jókedv hazájában viszont még a viccelődés sem az, aminek látszik és nem véletlenül állnak sokan értetlenkedve a japánok viccei előtt, melyeket számunkra szinte mindig a legmeghökkentőbb és legalkalmatlanabb helyzetekben tálalnak. Miről is beszélek?

 

Nevess, ha mersz! 

A japánoknak megvan a maguk kis rendszere, algoritmusa az életre (ahogy nekünk is, de tök mááááás). Ezek az algoritmusok tesztelve lettek, beváltak, megtartották őket és a világért sem változtatnának rajtuk. A japánok ennél fogva a szokások emberei és ezeknek a be nem tartása általános káoszt eredményezne. Ezek közül az egyik legfontosabb alapelv, hogy előbb a munka aztán a szórakozás. Ugye ez nálunk is él elviekben, aztán amikor bal lábbal kelünk, éhesek leszünk, beszól a főnökünk, átmegy egy fekete macska az úton, vagy leveszik műsorról a Szulejmánt, akkor azonnal elmegy a kedvünk a munkától és elkezdünk mással foglalkozni. Japánban tehát nem lehet sem a munka elvégzése előtt, sem közben nagyon viccesre venni a figurát. Ebbe az sem fér bele, ha egy-egy értekezleten pár viccel próbálunk lazítani a légkörön. Éppen ezért, amikor a nyugatról érkezett ügyfelek elhagyják a tárgyalótermet, nem véletlenül néznek értetlenül egymásra és teszik fel a kérdést: ezek a japánok nem tudnak nevetni? Nincs humorérzékük? A japánok tudnak nevetni és humorérzékkel is rendelkeznek, épp úgy, mint ahogy a britek, de részint a tárgyalóterem nem a lazaság és a viccelődések helyszíne, másrészt egy japánnak a vicc nem ugyan azt jelenti, mint egy „barbár” nyugatinak, így ha el is mosolyodik rajta, nagy valószínűséggel csak udvariasságból, vagy zavarában teszi. Már ha egyáltalán leesik neki, hogy a másik fél éppen viccelődni próbált vele. Az örömködést, viccelődést tehát mindig megelőzi az üzlet.

Itt érdemes tisztázni azt is, hogy mi mindent jelenthet a japán nevetés, ugyanis nem mindig arról a spontán reakcióról beszélünk, mint a mi kultúránk esetében. Japánban, főleg régebben nem nagyon illet teli szájjal nevetni, mert az ellenkezett az elvárt viselkedéssel és arról tanúskodott, hogy az adott személy képtelen az önkontrollra, ami egyfajta gyengeségként ütközött ki. A nőknek például a szájuk elé kellett tenni a kezüket, mintha teljesen el is akarnák nyomni a nevetésüket és ezzel az érzelmeiket. Ezt a gesztus egyébként még ma is a jól nevelt nő egyik ismérve. Mivel azonban a nyugati világban a mosoly fontos része a kommunikációnak és mivel egy egyre gyorsabb ütemben globalizálódó planétán élünk, ahogyan a kézfogáson is, úgy a nyílt mosolygáson is egyre gyakrabban kapunk japánokat. A nyugati kultúrában tehát a nevetés egy tisztán érzelmi és többnyire kontrollálatlan reakció, míg Japánban a nyilvános viselkedés egyik eleme. Nehéz ezt igazán megérteni. Sokan, akik ezzel próbálkoztak, arra jutottak, hogy a japán valójában sokat nevet, és még többet mosolyog. A legtöbb alkalommal, amikor megjelenik az arcukon egyfajta jellegzetesen bárgyú vigyor, a hai, hai-t ismételgetése közben, akkor többnyire csak zavarban vannak, ki szeretnének kerülni a figyelem középpontjából, esetleg le szeretnék zárni a témát, mert halálosan unják. Egyszóval a japán a nevetésével sok esetben csak a zavarát próbálja leplezni. Erre a viselkedésre külön kifejezésük is van, ez a terekakushi (照れ隠し), vagyis a zavar leplezése. Ez számunkra persze furcsa, félreértéseket és feszültséget szülhet, ahogy történt is ez az egyszeri japán turistákkal, akik egy nyugati szállodában szálltak meg. A legenda szerint feleség egyik nap levert egy méregdrága vázát a recepciós szeme láttára. Mivel nem szándékosan tette és sűrűn elnézést is kértek, az ügy végére pont kerülhetett volna, de lányos zavarukat a nevetéssel próbálták leplezni, kivívva a szállodadolgozók haragját. Miután közölték velük, hogy ez egy nagyon drága váza és ki kell fizetniük, ők egyre csak nevettek, a japán kultúrában nem éppen járatos szállodások pedig elképedve figyelték ezt az arcátlanságot. Gyakran előfordul, hogy a nemzetközi sportesemények élő közvetítésein a sportriporterek nevetgélve számolnak be a japánokat ért vereségről, de az is nevetésbe torkoll, ha egy cégnél többen várnak arra, hogy munkatársuk hosszas késedelem után végre leadjon egy dokumentumot, amelyből dolgozni kellene. Ilyen esetekben a nevetés célja, hogy elrejtsék a dühüket (hiszen a csoportjuk egy ember miatt nem halad a munkával) és az is, hogy a felgyülemlett feszültséget lecsökkentsék.

A japán társadalom egyik alapszabálya, hogy a kiálló szögeket mind be kell verni. Ez pedig válasz arra a kérdésre, hogy a japánok miért viccelődnek olyan óvatosan. Ezzel próbálják nem kimutatni egyéniségüket, ami ugye egy jól elsütött poén mögül előbukkanna és pont azt a helyzetet eredményezné, amit folyamatosan el szeretnének kerülni: nem akarnak kiálló szögek lenni, nem akarnak a figyelem középpontjába kerülni. Hogy mégis mi az ideális hely a viccelődésre? Nem hivatalos összejövetelek, televíziós show műsorok. Ilyen műsor például a „Waratte ii tomo” c. show, ami magyarul annyit tesz: Nevess csak! Itt tehát – ahogy a név is utal rá – megengedett a nevetés, nem érvényesek az utca szabályai, mindenki elengedheti magát.

A nevetés útja 

Japánban a komédiának (owarai – お笑い ) létezik két nagyon népszerű alfaja. Ezek a manzai (漫才) és a rakugo (落語). A manzai – bár nem mai formájában – már a Heian-korszakban (794 – 1185) is jelen volt. Erős túlzással ez a japán stand up comedy, melyet két idősebb korú férfi humorista, a tsukkomi és a boke ad elő. A boke szerepe, hogy mondjon valami butaságot a tsukkominak pedig meg kell dorgálnia őt. A leckéztetés szóban történik, de van, amikor a hatásnövelés kedvéért jól fejen is suhintja egy legyezővel. Híres manzai komikusok szép számmal akadnak és le merem fogadni, hogy egyet már mindenki ismer is. Ő Kitano Takeshi.

Ha a manzai a japán stand up comedy, akkor a rakugo a sit down comedy. A rakugo gyökerei a 17. századból eredeztethetőek. Nagyon röviden és kellően sarkítva mondhatni, hogy a sikerét annak köszönheti, hogy az előadók rájöttek, hogy vicces történeteikért cserébe az emberek annyi pénzt is adnának, hogy abból kényelmesen megélnének, így a műfaj máig fennmaradt. Az előadó, a rakugoka végig térdel egy színpadon a kōza-n (高座) és így bontja ki a sztorit. Hakamát és kimonót visel és tartozékai mindössze egy legyező (sensu) és egy kéztörlő (tenugui). Ezek az eszközök segítik eljátszani a repertoáron szereplő történeteket. Szerepüknek csak a képzelet szab határt. A legyező lehet pálcika, olló, cigaretta, pipa, vagy toll. A törölköző pedig lehet egy könyv, számla, de akár ténylegesen egy törülköző is. Az igazi kihívás persze nem abban rejlik, hogy a művész elhitesse a nézőkkel, hogy a legyező akkor éppenséggel egy toll, hanem abban, hogy egyedül megszemélyesítse a rakugo darab összes szereplőjét. A szereplők mindegyike egy erős karakter felruházva sztereotip jellemzőkkel és ezekhez más és másfajta hang, arckifejezés, modor és nyelvezet társul, így a váltásoknál a közönség gyorsan rájön, hogy mikor kinek a szerepét öltötte magára a rakugoka. Kilenc csoportba sorolhatók a karaktertípusok.

1. meggondolatlan, feledékeny, ügyefogyott
2. intelligens, megbízható, indulatos
3. hencegő, hiú
4. ravasz, trükkös, gyors észjárású
5. tekintélyes, uralkodó
6. zsugori, fukar, gonosz
7. ideális szépség
8. hazug, dicsekvő
9. nem emberi karakter

Ezeket az eltúlzott karaktereket mindenféle jelmez nélkül játssza el a művész, így a tehetséges játéka mellett sokat számít a közönség képzelőereje is.
Régebben egyáltalán nem volt jellemző és ma is csak pár női rakugo színész létezik. Jelenleg a klasszikus darabok közül kb. 300-at adnak elő és emellett rengetek új darab is születik.

A japán vicc 

Vannak tabuk, melyekkel igen ritkán viccel egy japán. Ilyen a betegség, halál, fizikális és/vagy mentális fogyatékosságok (fekete humor) és a rasszista témák.
Pihenésképpen vizsgáljunk meg egy ízig-vérig japán „viccet”.
Kérdés: A disznó és a ló versenyeznek. Ki nyer?
Emberünk – a példa kedvéért legyen a neve Tanaka Tarō (nem lenni sztereotip) –, egy japán férfiú meghallgatja a kérdést, majd elindulnak szövevényes agytekervényei. Ki nyer? Lássuk csak. A disznó japánul „buta” (). A ló pedig „uma” (). Na igen, de ez úgy tűnik ebben a formában nem vezet sikerre. Tarōnak azt tudván kell tovább agyalnia a megoldáson, hogy a kérdésben már ott van a válasz is. Ha a japán olvasatukkal nem megy sokra, akkor meg kell vizsgálnia a kínai olvasatukat is, ami a disznó esetében „ton” a ló esetében „ba”. Ezen a ponton ízlelgeti egy kicsit a két olvasatot – még a nyáltermelése is beindul valamiért –, majd hirtelen megjelenik lelki szemei előtt egy jó adag tonkatsu (豚カツ), ami magyarul szimplán rántott sertésszeletet jelent. Ebből a katsu jelentheti magát a szeletet, de azt is, hogy…dobpergés… nyerni. Heuréka! A válasz tehát, innentől már kézenfekvő. A disznó a nyertes. Ezután persze minden bizonnyal jót kacag az éles eszű Tarō-san és a vicces kedvű Mori-san is az agyafúrt feladványon és annak megoldásán.
Netán túl bonyolult volt a példa? Na, lássunk egy másikat, amelyben nincs feladvány.
Három szumóbirkózó lézeng egy szigeten és szeretnének kijutni onnan. Az első, aki sík hülye, elkezd úszni, majd félúton elfárad és inkább visszafordul. A második, a meglehetősen ostoba birkózó is szerencsét próbál, de ő is csak fél útig jut, elfárad és visszafordul. A harmadik, aki okosabb az előző kettőnél, fogja magát és átsétál a hídon.

Amint látjátok, a japánoknál viccelődéssel nem egyszerű elérni, hogy megtörjön a jég. Ha nem élsz Japánban, nem ismered a nyelvet és a kultúrájukat, akkor még nehezebb dolgod lesz, ha azt szeretnéd, hogy teli szájjal, minden gátlásukat levetve hahotázzanak (fingós poénokkal lehet még próbálkozni, az mindenhol bejön). Ezeken kívül gátat szab még a társadalmi pozíció és az uchi-soto viszony is, ami még komplikáltabbá teszi a megnyílást egymás előtt. Próbálkozni persze szabad, csak óvatosan.

tumblr_n96scgxcxa1tajgpho1_500.gif

Levezetésnek jöjjön pár szörnyen fárasztó japán vicc:

Macska

- Fiacskám, macska farkát nem szabad húzni!
- Én csak fogom a farkát. A macska húzza!

***

Japán szilveszter

A korosodó apa Szilveszter estéjén díszes pénzborítékot nyújt át lányának és fiának, kik a szülői házban ünneplik az új esztendő beköszöntét. Miután átvették a borítékot az apától, sűrű hajlongással és boldog hálát sugárzó szavakkal köszönték meg az apa bőkezűnek látszó ajándékait.
- Nagyon szépen köszönjük, apu.
Erre az apa kurtán válaszolt:
- Sose köszönjétek, gyermekeim. A boríték belsejét viszont magatok töltsétek meg…

***

Számla

Egy ügyvéd és egy orvos beszélget.
O: Amikor golfozom, különféle emberek mindig betegséggel kapcsolatos kérdéseket tesznek fel. Ezért nem tudok gondtalanul golfozni. Mit lehetne tenni?
Ü: Ez egyszerű. Utána küldj számlát a kérdésért.
O: Köszönöm.
A következő nap az orvoshoz egy számla érkezett az ügyvédtől a kérdésért.

***

Made In Japan

Japán turista megy ki a reptérre. Egyszer csak a taxit megelőzi egy Honda.
- Á, Honda, nagyon gyors, Japánban készült! - kiált fel a japán.
Mennek tovább, amikor egy Toyota előzi meg őket.
- Á, Toyota, nagyon gyors, Japánban készült! - kiált fel ismét a japán.
Harmadszorra egy Mitsubishi suhan el mellettük.
- Mitsubishi, nagyon gyors, Japánban készült! - mondja ismét a japán.
A sofőr nem szól semmit, hamarosan kiérnek a reptérre.
- 80.000 forint lesz - mondja a taxis.
- Micsoda? Az nagyon sok - hápog a japán.
- Taxióra, nagyon gyors, Magyarországon készült! - válaszolja a sofőr.

***

Lyuk-lyuk

Egy üzletember Japánba utazik, hogy új üzleteket találjon. Este, mivel unatkozik egyedül a hotelban, hív egy call-girl-t. A hölgy hamarosan megérkezik a szobájába, és rövidesen kellemes elfoglaltságba kezdenek. Kisvártatva rátérnek a komolyabb teendőkre is.
Amint nekiáll az üzletember, a japán hölgy elkezd hangosan kiabálni: "machigau ana, machigau ana". A fickó nem tud japánul és nincs kedve elővenni a szótárt sem, így nem tudja mit kiabál a japán hölgy. Mivel a hölgy már igen erősen kiabál, végül is megérti, hogy az elragadtatását akarja kifejezni ilyen módon. Hazatérése után nem sokkal fogadja japán kollégáját, hogy aláírják a szerződést. Pihenésképpen elviszi golfozni egy előkelő golf klubba. A játék során a japánnak sikerül első ütésre beletalálni a több, mint száz méterre levő lyukba. A fickó erre megpróbálja megcsillogtatni frissen tanult nyelvtudását: "machigau ana". Erre megfordul a japán: - Hogy érti, hogy rossz lyukba ment?

***

Földrajz órán

Az iskolában a tanár megkérdezi egy diáktól:
- Hány lakosa van a legnagyobb japán szigetnek és mi a neve?
- Sok lakosa van, és Kovács Pistikének hívnak.

***

Félreértés

Watanabe: Smith Úr bent van?
Jones japán tudását megcsillogtatva, japánul válaszol: Sumisu-san ha imasen ga, watashi ha Sumisu-san no kōmon desu.
Watanabe: -.-"


Magyarázat:

Jones ezt mondta: Elnézést, de Smith Úr nincs bent, viszont én a végbélnyílása vagyok.
顧問 (komon) = tanácsadó
肛門 (kōmon) = végbélnyílás

 ***

Nyelvi nehézségek

Péter egy hónapig Japánban élt, de nem tanulta meg rendesen a nyelvet. Mikor hazatért kíváncsian faggatták.
A: Péter, értetted a japánokat?
P: Egyáltalán nem értettem.
A: Nem kerültél bajba?
P: Én ugyan nem, de a japánok mindig bajban voltak.

 ***

Találós kérdés 1.

問題:おじいちゃんとする球技は何?
答え:ソフトボール

Mondai: Ojiichan to suru kyūgi ha nani?
Kotae: Sofutobōru.

Kérdés: Melyik az a labdajáték, amit a nagyapáddal játszol?
Válasz: Softball.
(Magyarázat: Japánul a nagypapa „sofu”, a „to” pedig a „-val, -vel”.)

 ***

Találós kérdés 2.

問題:オレンジは英語、ぶどうは日本語、ではアップルは何語?
答え:リンゴ

Mondai: Orenji ha eigo, budō ha nihongo, deha appuru ha nango?
Kotae: Ringo.

Kérdés: Az „orange” angolul van, a „budō” japánul, akkor az „appuru” milyen nyelven van?
Válasz: Almául.
(Magyarázat: Ez is egy szójáték. a „budō” valóban szőlőt is jelent japánul, az appuru pedig az apple japános átírása, de inkább ringo-nak nevezik az almát. A „go – 語” pedig beszélt nyelvet jelent.)

 ***

Nemzetközi ebéd

Az orosz a japán és az angol együtt ebédelnek.
Ebéd után:
Az orosz azon gondolkodik, hogy hogyan oszlik meg a végösszeg közöttük.
A japán azon gondolkodik, hogy mennyit kell fizetnie végösszegnek három főre.
A brit pedig azon gondolkodik, hogy hogyan köszönje meg azt, hogy vendégül látták.

 ***

Nemzetközi hajóút

Egy luxus óceánjáró hajó, a fedélzetén különféle nemzetiségű emberekkel süllyedni kezd.
Hogyan vegyük rá őket, hogy a hajóról a tengerbe ugorjanak?
Az oroszoknak mutassunk a tenger felé és mondjuk ezt: „Vodkából van a tenger!”
Az olaszoknak mondjuk, hogy gyönyörű nők úsznak a vízben.
A franciákat kérjük meg, hogy semmi szín alatt ne ugorjanak a tengerbe.
Az angoloknak mondjuk, hogy ilyen esetekben az úriemberek belevetnék magukat a tengerbe.
A németeknek mondjuk, hogy ugorjanak, mert ez a szabály.
Az amerikaiaknak mondjuk, hogy ha beugranak, hősök lesznek.
A japánokat kérjük meg, hogy szíveskedjenek beugrani.
A koreaiaknak meg csak annyit mondjunk, hogy a japánok már beugrottak.

 ***

Végül pedig ideje lenne mindenféle kertelés nélkül választ adnom a cikk elején feltett talányra. A válasz: Gyorshajtásért.

A bejegyzés trackback címe:

https://herefold.blog.hu/api/trackback/id/tr386974901

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Carpy · http://japanvasut.blog.hu/ 2014.12.12. 21:18:05

Remek poszt, remek viccekkel. Én értettem mindet :)

Dharman · http://herefold.blog.hu/ 2014.12.12. 21:28:19

@Carpy: Nagyon köszönöm a pozitív kritikát! Anno írtam egy cikket a japán vasutakról is, de a blogod után azt hiszem ünnepélyesen vissza kellene vonnom. :)

JohnHenry 2014.12.12. 22:29:39

élmény volt olvasni :)

2014.12.12. 23:38:19

Érdekesek ezek a japánok, viszont szimpatikusak :)
süti beállítások módosítása